DR. KIS-GÁL ÁRPÁD

A beteljesült “álom”, amit köszönhetek Botinak. Nem, nem a hosszútávon hőn áhított 10 óra alatti teljesítésére gondolok. A 9.52 persze nélküle nem lett volna meg. De – látszólag paradox módon – az együtt végzett “munka” során ez mintha elveszítette volna jelentőségét. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy Boti segítségével sikerült megvalósítanom már-már elcsépelt, közhelyes módon azt az álomszerűnek tűnő egyensúlyt a család-munka-sport tekintetében, ami a legnagyobb kihívást jelenti a hozzám hasonló lelkes amatőr sportolók számára. Boti edzői útmutatása alapján tudtam a sportra jutó szűkös időkeretet a legnagyobb hatékonysággal kihasználni, ill. azt jelentősen csökkenteni előbbiek érdekében. Boti emberi példamutatása, barátsága segített elérni, hogy ezek kölcsönösen erősítsék egymást, ne pedig gyengítsék.

Orvosként a sport fontos szerepet tölt be az életemben. Egyrészről bízom benne, hogy azzal az életformával amit a 17 (eddig) teljesített hosszútáv jelent, sokkal hitelesebben tudom képviselni az egészséges életmód, a mozgás fontosságát. Persze nem ezért kezdtem el sportolni és lettem magam is “függő”. Másrészről meggyőződésem, hogy annak nem érdemes orvosnak lennie, akit nem érint meg betegeinek a sorsa. Ennek a “terhét” viszont nem szeretném hazavinni. A sport az ami segít abban, hogy ki tudjak kapcsolni, fel tudjak töltődni lelkileg is, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott életet tudjak élni, hogy otthon mosolyogni tudjak a feleségemre, gyerekeimre és persze másnap az új betegekre.

Az általa előírt edzésmunka elvégzése biztosítja, hogy közeledve az ötvenhez is tudjak fejlődni. Ezeknek az – egyáltalán nem könnyű – “házi feladatoknak” a teljesítése gyermeki örömet okoz a “tanárbácsitól kapott piros pontok” kiérdemlésével. Ezek a napi szinten megélt pici, de összességében a célba érkezés eufóriájához fogható sikerélmények adnak hihetetlen muníciót a dolgos hétköznapokhoz. Visszakanyarodva a bevezető gondolatomhoz, így lesz szinte mindegy az óra állása a célban, így válik fontosabbá az “út”, mint maga a cél (nagyokat pontatlanul idézve). Így került minden a helyére, így valósult meg az a bizonyos “álomszerű” egyensúly.

Számomra így kerek, így egész. Köszönöm!