SZIASZTOK!

Remélem nem tűnik túl nagyképűnek az a kijelentés, hogy egyáltalán nincs emlékem arról, hogy milyen volt az, amikor még nem tudtam úszni. Ez nekem kb. olyan lehetett, mint amikor valaki járni tanul. Édesapám testnevelő tanár és úszóedző, így szerintem egyértelmű volt számára, hogy a nővéremen és rajtam  gyakoroljon. Jó sikerült Neki, (köszi Apu), mert a mai napig imádom azt az érzést amikor, elrúgom magam a medence falától, beindulnak a lábaim és a karjaim, kitágul a tüdőm és nem kell  tovább keresgélnem semmit, ott úszom ahol kell…

Sok-sok éven át tanítottam gyerekeket úszni és azt imádtam a legjobban, amikor láttam Rajtuk, hogy hogyan győzik  le a félelmeiket és hogyan oldódnak fel teljesen az új, addig idegen közegükben. Erőt és bátorságot nyertek, saját magukból!!!

Azt gyanítom, hogy a felnőtt triatlonosok és úszók között, akik a direkt kihívásokat keresik, mindegyikükben megvan a kíváncsiság, a fejlődési vágy és célképzet, hogy mire is vagyok képes valójában és ehhez milyen személyes démonokat kell megszelídítenem. Edzői oldalról ez nagyon érdekesnek mutatkozik, hogy hogyan tudok segíteni egy ilyen kibontakozást. Ez volt az egyik ok, amiért igent mondtam Plesz Boti és Zelcsényi Muki invitálásának, hogy  a Balaton Training Team csapatához tartozzak.

A másik ok, hogy senki sem úszhat egyedül, az ember egy olyan hal, amelyik csapatban ficánkol igazán jól.

Nagy izgalommal és lelkesedéssel várom az új kihívásokat és feladatokat, igyekszem majd jól beúszni a dolgok közepébe!!!

Hajrá Balaton Training Team!!!